Elektromos autóval a tengerpartra

Mikor indulunk? – fakadt ki váratlan lelkesedéssel a kérdés többekből, azon a bizonyos meetingen egy tapasztalatszerző tengerparti EV-túra ötletére a Petrányi Autónál.

Az érzelmi töltet érthető értékesítői oldalról, hisz a forgalmazott márkák EV-kvóta megfeleléseiért nap mint nap keményen küzdő sales Csapat számára felvillant végre egy kis „unortodox” közös kikapcsolódás lehetősége egy ilyen kirándulással… Ezt persze a menedzsment gyorsan második helyre priorizálta, mert hát mi is lehetne az első, mint a tapasztalatszerzés a hosszú távú EV-használatban még javarészt járatlan kollégák számára, hogy még felkészültebben álljanak a jövő EV-használók egyre bővülő körének kérdései előtt.

A forgalmazott márkák egyre bővülőbb kínálata plusz okot is adott a lelkesedésre, hisz van már mit összeválogatni. Extra kihívásként pedig azért is lehet tekinteni a túrára, mert egy ilyen ötlet még ma is instant röhögőgörcsöt indít el a hazai autó társadalom jelentős részénél (ami a hazai autópark átlagéletkorát és összetételt nézve egyelőre kevéssé meglepő).

Rendben, ki és hogy szervezi össze?

Na ez a kérdés nem hangzott el, vagy ha igen, nem ütötte át a nyüzsgő értékesítői ingerküszöböt, inkább megragadt a rutinosan szétszéledő csapatot kicsit aggódva szemlélő marketinges kollégák fejében. Hiába a szervezői rutin, négy-öt márka nyolc EV-modelljének eltérő adottságai és igényei nem állnak össze maguktól, csak közös tervezés révén. De hisz majd konkretizálódnak ezek a még homályos részletek, gondolták 3 egész héttel az esemény előtt, hisz van még idő…

És igen, pont ahogy ez lenni szokott, a felmerülő, gyakorlati kérdések sokasága automatikusan megválaszolásra került ez idő alatt… Ja, hát mégsem – derült ki két nappal az indulás előtt, amire a résztvevői kör és az autólista ugyan összeállt, de nyolc elektromos autó optimális útvonalának és töltési módjainak pontos terve kevéssé akart konkretizálódni.

De legalább, a “nem tervezésre” nem is ment el sok idő, hisz majd lesz valahogy…. hisz annyi mindent megoldott és megélt már ez a csapat együtt! 20 – 30 év távlatából az első Fiesták, a kis sportos Pumák, a cseppnyi Nissan Micrák fizikai méreteiken, képességeiken túli élmények sokaságát adták és akár adják mai napig nekik és rengeteg embernek – az igazi emlékek az autóinkkal kapcsolatban sokszor pont a kevéssé tervezettek. Hát miért ne lehetne egy ilyen élménnyé formálni az elektromos autózást? (gondolta néhány romantikusabb lelkületű, de annál kevesebb EV-tapasztalattal bíró „régi” kolléga)

A hosszas bevezetés csupán azt hivatott illusztrálni, hogyan nem javasolt nekiállni az első elektromos autós konvoj tengerparti nyaralást célzó tervezésének De lelkesedésre, romantikus alapokra nagyban támaszkodó előkészületek utáni valós élményekre építve legalább most őszintén meg tudunk osztani néhány tanácsot, hogyan érdemesebb!

Mindenki kész? Ööö…igenis, kapitány!

 „Ez a sütemény kicsit túl édes” – azonosította a túra legfontosabb kihívását az egyik kolléga, a másik nagymamájának frissen kiporciózott túrós-almás pitéjére. A megjegyzés eredményeképp némi ülésrend újra osztás következett az autókban…

Hogy melyekben? A Ford teljes személyautó EV-portfoliója indulásra készen állt a rangidős Mustang MachE-vel, a két középkategóriás modellel, a konszolidált Explorerrel és a ragyogó sárga, kupésított új Caprival, na és persze a legújabb Puma Gen-E-vel.

A Nissan a prémium Ariyával, a Kia a népszerű EV3-mal és a formabontó EV6-tal, míg hazánk egyik új márkája, az Omoda az Omoda 5 EV-vel állt készen a „megmérettetésre”. Ezekből a 16 fős csapat tetszés szerint választhatott, kivéve az a kolléga, aki a kevéssé 5-600km-es túrához tervezett, cserébe szintén ragyogó sárga Ford Puma Gen-E-ben látta az egyik legnagyobb marketingértéket annak újdonság ereje miatt.  “Az egyikről lehet a másikat tölteni?” – tette fel (félig) viccesen a kérdést a Vehicle-to-load (szép magyar nevén V2L), vagyis az autó akkumulátoráról való egyéb eszköztöltési lehetőségét a légi tankolás módjára túlgondolva. Nem is jelentkeztek sokan mellé útitársnak…

Ebben a felfokozott hangulatban gurult ki a nyolc autó a Budaörsi úti szalonból – „A végtelenbe és tovább” szállóigét újra gondolva a „A határig és tovább” felkiáltással.

Első állomás – Sormás

Érhetik a tapasztalt „belső égésű” sofőröket is meglepetések az autópályák pihenőin túl: Sormás grandiózus csárdája meglepő lehetőségekkel várja az „egyszeri” EV-utazókat egy meglepő méretű „töltőpark” formájában, mely előrevetíti a jövőbeli EV-felhasználók „multiplatform” igényét. Egy „töltő oázis”, ahol egymás mellett sorakoznak az MVM Mobiliti, az Ionity és a Tesla kisebb, nagyobb és még nagyobb teljesítményű állomásai. Egyszerre 17 darab, hazánk jelenleg egyik legnagyobb töltőhelye, kész kánaán!

Már a 210 km hosszú, 120-130 km/h-ás, autópálya tempóval megtett első etap során kiderült: ennek a túrának nem az autók lesznek a legszűkebb keresztmetszetei. A táblázatban is összefoglalt 8 modellről hamar ki lehetett jelenteni: márkától függetlenül kiforrottak és jók. Az élhető 300-400 km-es hatótáv bennük van, kivéve talán az 50kWh-s Pumát, amelyből ugyan a 300 km-t szintén ki lehetett volna autózni, de azért hozott némi nyugalmat az első megálló.

Számoljunk csak! Közel 3-400 km – tempótól, forgalomtól, útviszonyoktól függően 3-4 óra utazás? Hisz bármivel megyünk, szinte kötelező megálló a pihenésre, regenerálódásra, mosdóra. És a töltési idő? 50 és 150 kW közötti teljesítményekkel találkoztunk, javarészt stabil, folyamatos töltéssel – bár azért akadtak leszakadások a folyamatban. Így 30-60 perces pihenővel számolva, a 80%-os töltöttségi szintet minden modellnél elértük, ami az autók jó részénél akár már kényelmes utat biztosíthat az innen 300 km-re levő Senj tengerparti célállomására.

Ha pedig külön dedikált töltőkártya áll rendelkezésre (pl. Kia Charge) ott is érdemes a sorrendre figyelni, amit az állomás kommunikál felénk, mert nem mindegy, hogy az azonosítási és indítási folyamat előtt, közben vagy esetleg utána csatlakoztatjuk a töltőt.

A töltési rutinszerzésének ugyan voltak kisebb elakadásai pillanatai, de aki nem ezen morgott, az kihasználhatta a pihenőidőben nyújtott valódi közösségi élményt és a társaságot – ami jól jöhet, időben kiderül kivel (nem) akarunk egy apartmannban, szobában pihenni…

Második állomás – Zágráb környéke

Mivel a túra nem indult korán és a Sormásról csak délelőtt 11 óra után továbbinduló menet „éhségvezéreltté” kezdett válni, a csapat egy 1,5-2 órás szakaszt tervezett Zágrábig, hasonló „legelőben” reménykedve az éhes villanyautóink és pásztoraik számára. A „valahol a városban keresünk valami nagyobb plázát” ötletet a csütörtök napközben kicsit váratlanul előálló gigadugó végül felülírta – inkább senki nem akart letérni az irányról. Az 1-1,5 óra extra autóban ücsörgés komfortban szerencsére hibátlan volt – zene, klíma, a persze a kissé már „napérlelte” almás és túrós pitének is köszönhetően.

Az autók közül egyedül a Puma esetében volt biztos, hogy még 1 töltésre szüksége lesz, de ha már amúgy is eszünk, miért ne töltsünk alapon többen ambicionáltak pálya menti töltést. Viszont itt csupán 1-2 állomással már nem a vágyott bőség zavara fogadta az egyszeri EV-felhasználót Ezen túl a 35 fokos hőség és a tömeg el is vette az étvágyat, hisz, ha úgyis csak 2 óra a tenger, akkor nem érdemes még fél órát várni egy forróságban elfogyasztott Mekire.

Akik mégis kivárták, tudtak tölteni autócserélgetéssel, a jó hír, hogy 2 töltőnél is várni legalább csak egymásra kellett. Ez a társaság kicsit lemaradva, megviselve, de teli hassal picit feljebb töltött akksival indult a 200km-es utolsó etapra – ahol a célzott hotel közelében elvileg egy nyolc töltős Tesla töltőbázis várt mindenkit. Az utolsó 20-30km vadregényesebb, szerpentines, de már (egy kisebb szezon eleji erdőtűztől eltekintve) gyönyörű szakasza után délután 5 óra magasságában meg is érkezett mindenki, jellemzően 20-30% töltöttségi szinttel.

EV-csapat vs. EV-kihívások 1:0! Gondoltuk optimistán a hotel bárjának teraszán végre megpihenve – hisz az odavezető út legnagyobb kihívása a dugók kibekkelése volt, konstatálta egyetértésben a csapat.

A megérkezés nyugalma – és annak pár pillanat alatt elillanó bája

Az igazán nagy ellazulást (értik…) megelőzte a közös naplementés kép az autókkal, ami emlékezetessé és látványossá tette a jelenlétünket a helyi lakosok és a turisták számára is – főleg, hogy egy fél órára kicsit át is formáltuk a parkolószekció szabályrendszerét. És akkor megtörtént…

A fotózás utáni leparkolás és töltés terve adott volt – de mielőtt jöhetett volna a teljes esti nyugalom, kiderült, hogy a telepített Tesla töltőkkel előzetes infóink ellenére idegen márkát nem lehet tölteni. Hiába a telepített Tesla app – más megoldás után kell nézzünk. Itt realizálódott a túra legfontosabb felismerése.

Ezen a ponton azért elindult némi gondolkodás, számolgatás, hogy ki épp hogyan áll, és ez mire is lesz elég. Megspékelve azzal az eddig lazán kezelt felismeréssel, hogy a tengerpartra vezető végső útszakasz hazafelé egy komolyabb, 10-15 km-es szerpentinnel indul, ami fogyasztás szempontból nem a normál 15-20 kW közötti felhasználást vetíti előre (ez nem csak EV sajátosság persze, de talán itt hangsúlyosabb)

Mivel a társaság hazafelé eleve eltérő hozzáállással tervezett, a reggeli indulástól a +1 éjszaka ott töltéséig, eltérő „coping mechanizmusok” kezdtek felsejleni. Eme újratervezés folyamatában kezdte el mindenki érezni déli szomszédunk és vélhetően egész Közép-Kelet Európa infrastrukturális kihívásait, szembesülve a különböző általános töltőkeresőkön (Chargemap, Plugshare, Parkl, de akár Google Maps) a sormási luxustól a vártnál messzebb eső valósággal. Ha a töltők száma nem is aggasztó, de a töltési kapacitás már kevésbé ígéretes sok helyen, már ahol nem jelezte alapból hibásnak a működést az adott app.

Ilyenkor van, hogy az ember reméli, hogy ha odamegyünk, már működni fog. Valljuk be, sokszor ezt reméljük a Waze/Google Maps felületein látható 15 km-es dugónál is, abban bízva, ránk már „nem fog vonatkozni”. Erre a csodavárásra azért építeni nem lehetett, de a csapat életösztöne és az örökös sales-es optimizmus persze nem engedte elrontani az estét – a levezető foglalkozás annak rendje és módja szerint elérte a célját a tengerparti éjszakában. De ugye ez sem visz haza – max feledteti az aggodalmakat. Ezek alapján:

EV Csapat vs. EV kihívások 1:1

Másnaposok

Másnap reggel mindenki saját stratégiát alkotva beszélte át a reggelinél, hogy milyen opciókban gondolkodik, függően tehát az akku állapotától, a reggeli minőségétől, a széljárástól, a napi terveitől és a horvát tengerpart megélésének vágyától. (ha már egyszer itt vagyunk) Jobban letörve talán az a kis csapat állt, akik a Kia EV3-at 34%-os, tehát, elég bátorító töltöttségi szinten tették le, de másnap reggel 22%-os szinten találták, ami óra alapján a 150 km helyett, 80 km körüli távval kecsegtetett.

Hogy lehet ez, mi az ördög történt? Nos, a márkák közti különbségek és az emberi tényező gonosz összjátéka révén, az autón a naplementés fotózás után rajta maradt a gyújtás. Hogy mi?! A gyújtás. Úgy tűnik, hogy a Kia előrébb tart saját töltőpont tervezési alkalmazásban, de az autó használatát illetően a több lépcsős indítás-leállítás egy Fordhoz képest „bonyolultabb”, hisz ott a beszállást követően a sebesség kar választással az autó menetkész állapotba kerül, míg a Kiáknál ezt egy indítógomb megnyomása kell megelőzze, vagy zárja. Mire nem jó egy ilyen túra! Ebből is származó következő tanács:

Hazafelé – Kellemes idő/töltés – mikor melyik

Így tehát minden autó 20-30% közötti állapotban indult haza, mindenki kissé más megoldási irányba. A szerpentinnek a hős kis Puma 24%-os töltöttséggel vágott neki, de nem volt egyedül, hisz az előző este azért rátöltött Kia EV6 is ezt az utat választotta. A többség a Senj 30-50 km-es körzetében lévő települések jelölt töltőállomásain kerestek megoldást. Az egy-két töltőpontra épp jókor vagy épp nem jókor érkezve és valahol 20-50 kW közötti megoldásokat találva. Láthatóan nem volt értelme több autóval 1-1 helyszínre elmenni, de a csapaton belüli infóáramlás segített ennek időbeli észlelésében.

Az első töltésig így talán a Puma választotta, a szerpentint is beleértve, a legkockázatosabb utat. Előbbi a kaptatón felfelé megduplázta a fogyasztását, 30 kWh lett az emelkedő ára. Némi feszült csend kíséretében 10-15 perces időszak után oldódott a hangulat. Onnantól a fennsík és a lejtő kombinációja áldásosan 10kWh szintjére csökkentette a fogyasztást

A kb. 50 km-re lévő pálya melletti töltőállomás előzetesen üzemen kívülinek volt jelölve – és csodatétel helyett sajnos ezzel is kellett szembesülnünk a Petrol kúton.  Mivel a lejtős részek még adtak bőven tartalékot, a 100 km/h-ás autópálya tempó és a magasból mélyebbre való haladás adott bátorságot a tovább menetelre. Mondván, irányban vagyunk és kevesebbet kell trélerezni, na meg a csapat jó része mögöttünk jön és besegít, ha kell.

Végül nem kellett, mert némi kamionos felvezetéssel, szélárnyékban, simán elért az autó a töltőoszlopig. Úgy, hogy végül az induláskori 124 km hatótávból 113 km-t ment az autó, és még mindig 46 km maradt benne. Szóval, van az a csillagállás, amikor egy Puma is tud 300km felett menni… Itt viszont véget értek az izgalmak, mert a sikeres töltés után, a sormási megálló visszafelé is közel 80 kW-os töltéssel, fél óra alatt biztosította a hazautat, így az EV6 után a Gen-E másodikként gurult be a budapesti célállomásra. Aztán sorjában a többi „versenyző”, melyek Senj környékén kivárva az esetleges lassabb töltési tempót és elérhetőséget, de nyugodtan tudták már levezetni a hazaút nagyobb részét, Sormáson feltöltve magukat.

Voltak nehezebb percek tehát, így csak ráerősíteni tudunk az előző pontokra:

Konklúzió

Jó kis buli, és komoly tapasztalatszerzés volt És bátran leírható: a hosszú utazás élménye már kevéssé az elektromos autókon múlik. Mindegyik kellően modern, más-más tekintetben erősek, más utazási élményt nyújtanak, ám utazási komfort, biztonsági megoldások, menetteljesítmények tekintetében egyaránt elsőrangú a tudás, ami a rendelkezésünkre állt.

Ennél kritikusabb, hogy az infrastruktúra, ami papíron itt-ott már erősnek tűnik, még okozhat kellemetlen meglepetéseket, mert a töltőállomások sűrűsége, ha jó is, a stabil működés biztosítása már egy más kérdés. Épp ezért, érdemes tervezni és több opciót is fejben, telefonban tartani, hogy legyen hova tovább menni, ha kell. Annak sem érdemes kicentiznie, aki ezt szokta a belső égésű autójával (mint eme sorok írója) – egy-két, a feleség/gyerekek mellett csendben végig izgult „last minute akció” után itt ő sem tudna olyan bátor lenni.

Végül még 2 fontos, kevésbé az autókról szóló javaslat:

Tűnhet tehát körülményesebbnek egy ilyen EV-túra? Talán igen, az. De a kaland egyik sokat tapasztalt sofőrje ugyanakkor olyan összefoglalást adott, ami kicsit más megvilágításba helyez egy ilyen utazást. Merthogy az „Egy seggel hazajövök a lehető leggyorsabban” cseppet sem kockázatmentes megközelítésével, itt visszajön kicsit a GPS-ek és okostelefonok előtti utazás élménye. Kicsit több tervezés (Burdát nem kell vinni), kicsit hosszabb megállók és egy csipetnyi kiszámíthatatlanság, cserébe több szociális kaland, esetlegesen jobb kaja és kávé az út során, izgalmasabb emlékek születnek.

Összefoglalásképp, utolsó tippünk:

A túrán részt vevő autók, és a begyűjtött tapasztalatok

Kapcsolódó bejegyzések

• 

  MG Cyberster: A jövő roadstere

  • 2025. augusztus 26.
  • Bemutató

  Klasszikus roadster arányok, futurisztikus dizájn és lenyűgöző teljesítmény: ez az MG válasza a modern villanyautó-piac kihívásaira.

• 

  Ford Ranger plug-in hibrid

  • 2025. augusztus 18.
  • Bemutató

  7 érv a Petrányi Autótól, hogy miért érdemes Ford Ranger PHEV plug-in hibrid pickupra váltani: környezetkímélő, erős és valódi munkatárs a terepen is.

• 

  Omoda 9 SHS (Szuper Hibrid)

  • 2025. július 22.
  • Bemutató

  Prémium technológia és megoldások, akár 145 km tisztán elektromos hatótáv, több mint 500 LE – vezetés új szinten. Fedezze fel az Omoda 9 SHS plug-in hibrid SUV-t a Petrányi Autónál!